A lézervetítés, eltérítés alapelvei

Egyetlen lézer fénynyalábbal sok mindent lehet végezni, például távolságot mérni, hegeszteni, forrasztani, emberi szöveteket vágni, de valójában médiaalkalmazásra, mint például ábrák rajzolására, vagy netán szövegek kiírására magában egy sugár nem elég. Illetve elég, csak meg kell sokszorozni, egy kis ügyességgel. Az emberi szem, ha egy fényforrást másodpercenként 30szor ki-be kapcsolunk, nem veszi észre. Így van ez a lézer fénnyel is. Viszont, ha a lézer nyalábot eltérítjük, és másodpercenként 30szor ugyan azon az úton visszük végig, akkor akár rajzolhatunk is vele, a képét egy állóképnek fogjuk látni. Gyakorlatban ez persze nem teljesen így van, mivel a másodpercenkénti 30 szoros megjelenítés elég nehézkes, bonyolult ábráknál nem is igazán teljesíthető. A lézer fény különlegességéből, és az amúgy is érdekesnek tűnő villódzásból adódóan a másodpercenkénti 15-20 szoros megjelenítés is bőven elegendőnek bizonyul, ábra és szöveg esetében. Ha csak fény effektként akarjuk alkalmazni a lézert, akkor kevesebb számú megjelenítés is elegendő néha. Az alapelv, hogy az ismétlődés mindig ugyanott és ugyanúgy történjen, és akkor állóképet, ábrát, vagy szöveget kapunk. A másik fontos alapelv a lézeres megjelenítésben a kitakarás. A kitakarás fontossága abban rejlik, hogy amikor például egy szöveget írunk ki, és az egyik betűvel végzünk az írás közben, és szeretnénk átugrani a másik betűre, akkor az eltérítés elindul az adott koordinátához, viszont a lézerfény ”húzza maga után a vonalat” ott is, ahol nem szeretnénk, ezért tehát arra az időtartamra ki kell takarni. Az eltérítés általában két irányban történik, egy X és egy Y irányban. Egy teljes lézervetítő tehát áll egy X-Y eltérítő rendszerből, egy kitakarásból és egy lézer sugár előállítására alkalmas eszközből.